Semmit. Ültetünk. Mint máskor. Ültettünk már csepegő, sőt kiadós égi áldás idején, de ültettünk már hóban, arcunkat pirosra csípő szélben is.
Ha nincs katasztrófa helyzet, márpedig miért lenne?, ültetünk!
Furcsa buta helyzet: Magyarország, de sajnos a Duna teljes folyamhossza talán sosem látott aszályt szenved ezen a télen. Hónapok óta se eső, se hó. Igen, ez már az, ami ellen dolgozunk az ültetéseinkkel. Ha lehet, inkább imádkoznunk kellene a több vízért. Józanul belátva, inkább aggasztó ennyire kiszáradt talajjal nekimenni a ki tudja idén mennyire kemény nyárnak, de sajnos nekünk már nincs választásunk.
Szóval várjuk az éltető cseppeket az égből és bizakodunk, hogy nem épp abban a néhány órában érkezik, amikor kint vagyunk a földeken.
Ha pedig mégis, akkor az alkalomhoz és helyzethez megfelelő bakancsot, gumicsizmát meg esőkabátot húzunk magunkra és örülünk, hogy frissen ültetett fácskáink máris jól érzik majd magukat. 